Nem mondanám, hogy gyakorlott kötő vagyok. Mindig a horgolás marad az első számomra, viszont szeretnék a kötésben is fejlődni. Ezt is el kell kezdeni valahol - legalábbis én szerettem volna. Először igazából a sima kötés (stockinette) textúrája fogott meg, amit igazából semmi mással nem lehet utánozni. Annyira elegáns, mégis egyszerű, ahogy azok a „v”-k egymás mellett szépen rendezetten állnak!
Úgyhogy elhatároztam, hogy én is megtanulom! Az a helyzet, hogy többször megpróbáltam felszedni a szemeket és elkezdeni kötni, sok videót is néztem róla, de valahogy sosem állt rá az agyam úgy, ahogy a horgolásra. Sokadszori nekifutásra sikerült elkezdenem élvezni is a dolgot! Persze a próbálkozások között több nap, hét, hónap, sőt év is eltelt… De ez nem fontos, nemigaz? Ebből is látszik, hogy ha valami nem megy elsőre, nem érdemes örökre elvetni - a fantáziámat egész idő alatt foglalkoztatta, hogy azért mégis jó lenne visszatérni, csak nem lehet olyan nehéz! És végül kiderült, hogy tényleg nem ördöngösség, csak gyakorolni kell, nem érdemes feladni :) Mondom ezt úgy, hogy még éppenhogycsak belekóstoltam a kötés világába. Viszont nagyon tetszik, amit eddig sikerült megvalósítani és remélem rövidesen bele merek vágni bonyolultabb projektekbe is.
Az áttörés azt hiszem, hogy az egyik egyetemi szigorlatomra való felkészülés során történt. Gépelemek és mechanika összevont szigorlat. Igen, pont olyan rosszul hangzik, mint amilyen nehéz volt... De az a lényeg, hogy úgy éreztem, hogy muszáj valamivel levezetnem a feszültséget a tanulás során tartott szünetekben és erre éppen alkalmas volt egy gombolyag vastag fonal és egy pár 10 mm-es kötőtű. Egy sálat kezdtem el belőle, amit csak kötöttem, kötöttem, kötöttem - egy sima egy fordított a sor végéig, fordít. Ennyi volt az egész, de nagyon megnyugtatott. Nagyon vártam a szüneteket, hogy köthessek néhány sort! Végül sikerült a szigorlat, a sálat viszont nem fejeztem be... Helyette visszabontottam és készült belőle valami egészen más, de itt nem ez volt a lényeg. Hanem, hogy egyrészt fejlődtem kötés tekintetében, illetve, hogy bebizonyosodott, hogy rám tényleg mennyire stresszoldó, nyugtató hatással van a fonal puhasága, az ismétlődő, ismerős mozdulatok és a folyamatos, szemmel látható előrehaladás. Micsoda önismereti mélységek :) :)
Ami igazán mozgatja a fantáziámat a kötés tekintetében, az a kötött fonatok, csavart minták és a csipke. Igen. A fonatokba már egy picit betekintést nyertem, készítettem néhány fülmelegítőt ezzel a technikával. Szerintem ezt sem lehet utánozni horgolással - tudom, hogy meg lehet közelíteni, de nem lesz ugyanilyen gyönyörű textúrája egy horgolt darabnak.
A kötött csipke pedig egyszerűen gyönyörű! Ebbe még nem mertem belevágni, nagyobb levegőt kell vennem hozzá, de úgy érzem, hogy nem fog csalódást okozni. A kötött csipke egy olyan technika, ami rajta van a bakancslistámon. Határozottan.